FrissítésSúgó

norsolya	2015.10.27. 13:42 -
	Mindenki számára nyitott játék. Jelenlegi helyszín: Tábor /istálló/ (Az event helyszinei változnak.)

[47-28] [27-8] [7-1]

Sybill

Előzmény | 2015.11.05. 16:08 - #7

Magamban szinte folyamatosan bólogattam Kheirón minden egyes mondatára. Olyan szépen sorra vettem, hogy mennyi mindent nem veszíthetnék! Gyönyörű beszédet lehetne belőle írni... akkor azt hiszem mindenkit eléggé elaltathatnék ahhoz, hogy feltűnés nélkül induljak el a küldetésre. Ezt még én sem gondolhatom komolyan, ráztam a fejem, de nem figyelt rá senki. Ezek után visszaindultunk a bungalóinkban. Ha tömeg van valahol, az mindig, kivétel nélkül lassan halad, nekem azonban nem volt kedvem újfent bőrig ázni velük, szóval vártam egy kicsit, és akkor rohantam ki a zuhogó esőbe. Visszatérve a Hermész-kunyhóba egészen úgy éreztem magam, mintha heringek közt hevernék. Mindenki egymás hegyén-hátán tolongott, úgy próbált meg eljutni A pontból B-be. Ez éjszaka is nagyjából így festhetett, amikor kivételesen mindenki idebent volt, csakhogy akkor egy helyben feküdtünk valahol a földön, esetenként az ágyakon. Ha akkor valaki fel akart kelni és pölö elmenni mosdóba, legalább három emberre rálépett út közben, ha ügyes volt. Én persze mindenkiben megbotlottam, és valakinél garantáltan sikerült hasravágódnom, ha megpróbálkoztam ilyesmivel. Most ezt a mutatványt akarta megcsinálni legalább húsz (vagy inkább húsz-húsz?) fiú és lány. Én kivételesen nem tartoztam a tömegbe, helyette az ajtó mellett a táskámban kotorásztam. A hátizsákomból a hálózsákomra kiszórtam mindent, majd ügyesen elegyengettem annak a falhoz közeli belsejében, és ráraktam egy kisebb törülközőt, amitől egész úgy nézett ki, mint egy párna. Csak nem csórják el, gondoltam, ugyanis már az első nap megtapasztalhattam, hogy itt ne hagyj el semmit. A táskába a teljes holmim helyett bepakoltam két pólót, bár tudtam, hogy nem fogok átöltözni akkor sem, ha egy hétig távol maradok, egy gatyát meg a cipőm (utóbbinak indoka is volt, a szandálomat simán benthagyom a sárban... nem vicc, előfordult már velem) és minden csokimat, amim csak volt. Ezután pár papírt kerestem, amiket gyorsan összehajtottam és egy ceruza társaságában behajítottam a holmijaim közé. Ezek után már csak fegyver kell és kész. A helyzet az, hogy a többiek által is elismert bénaságom miatt nincs konkrét fegyverem, az egyetlen dolog, amit egyszer rám bírtak bízni, az egy összecsukható zsebkés volt. Mit ne mondjak, éltem az alkalommal és mikor senki  nem kérte vissza tőlem, eltettem. A bungalóvezetőnk szerint nem gáz... nos, az más kérdés, mennyire hihetek egy valós Hermész-kölyöknek ilyen szempontból, de végül is igazat adtam neki. Most azonban gyorsan kifutottam a fegyvertárhoz. Mielőtt még kiderült, mennyire nincs érzékem semmihez, ami kardforgatás (arra, hogy korábban évekig vívtam, valamiért senki nem volt kíváncsi... csak gyakoroltatni kellett volna, meg adni valami páncélt, amit nem szúrok át... na jó, értem az indokot) szóval mindezek előtt azt mondták, mindenkinek van egy saját fegyvere, nekem is lesz majd. Csakhogy nekem zsebkésem van. Gondoltam, most szerzek egyet, ám félúton felébredt bennem a lelkiismeret és inkább visszaiszkoltam. Talán az is segített ebben, hogy cseppet sem biztató állathang hallatszott a levegőben, ami egész olyan volt, mintha apám vagy anyám megszidna. Sajnos ebből nem tudtam következtetni arra, ki is lehet ő. Röviden összefoglalva, papírral, bicskával és csokival készültem neki vágni az útnak. Egyelőre azonban csak leültem a hálózsákom szélére és vártam, hátha kikerekedik valaki más, vállalkozó szellemű ember a tömegből, aki esetleg tudja, mit kéne ilyenkor csinálni. Azért elég gáz lenne már ilyenkor is leégetnem magam...

Penny

Előzmény | 2015.10.28. 18:14 - #6

Bár általában korábban keltem a szobatársaimnál, aznap valamiért mégsem volt sok kedvem hozzá. Szóval inkább lustálkodtam még egy kicsit az ágyon, aztán az ablakhoz sétáltam, hátha a reggeli napsugarak kissé felnyitják álmos szemeimet. Azonban a gyönyörű, tiszta idő helyett tornyosuló viharfelhőket és zuhogó esőt kellett látnom, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy higgyek-e a szemeimnek, vagy ne. Szörnyű rossz érzés fogott el, bizonytalansággal vegyítve. Szatírok rontottak be az ajtón, és az egyikőjük, meg sem várva kérdéseim áradatát, esőkabátot nyomott a kezembe, nem sokkal később pedig a többiekkel együtt az ebédlő felé tartottunk. A cipőm tapadása nem volt épp a legjobb, így a nagy sietségben nem egyszer megcsúsztam a sárban. Figyelmesen végighallgattam Mr. D és Kheirón szavait, amik, bár cseppet sem voltak bíztatóak, mégis, valami furcsa oknál fogva, felébreztették bennem a tettvágyat. A bungalóba visszatérve nem gondolkodtam sokat, hogy vállalom-e a küldetést. Nyilvánvaló, hogy itt többé nem vagyok biztonságban. Akkor mi értelme lenne maradni?

Bori	Előzmény | 2015.10.28. 16:39 - #5

PANTORA Tök nyugisan éltem világomat. Néztem ahogy esik az eső és eszembe sem jutott hogy ez valami rosszat jelenthet. Hirtelen rontott be egy szatír és egy esőkabatot nyomott a kezembe azt momdva hogy menni kell. Megszeppenve néztem ahogy eltűnik a tömegben. Megvártam míg a nagyja elmegy és így egészen a tömeg szélén hallgattam a "kiselőadást". Tisztán hallottam mit momdanak, bar körülöttem volt egy kis zsivaly. A gyűlés utan visszamentem a bungalómba. Csak ültem és néztem kifele a fejemből. Nem tudtam dülőre jutni:érdemes elmenni? Nem hiszem. De ha mégis elmennék čs élve visszajutnék akkor... ~Verd ki a fejedből!~utasítottam magamat~Te nem vagy hős!~ráncoltam a homlokomat. Előkerestem egy füzetet és egy tollat és rajzolgatni kezdtem. Így vártam hogy visszahívjanak. Ha a tömeg ismét megindul, akkor úgyis észreveszem.

Deamond

Előzmény | 2015.10.28. 16:11 - #4

Eléggé elcseszett egy idő volt kint, ami kissé meglepő volt, de nem igazán foglalkoztam vele, nyilván készült valami, erre még a hülye is rá jöhetett, de úgy voltam vele, hogy addig nem fogok foglalkozni a témával, ameddig sor nem kerül arra, hogy végre benyögjék, hogy mi a szarért akarják árvíz súlytotta területté fabrikálni a tábort. Ma igazából komoly edzéseken akartam részt venni, de persze szinte senki se volt hajlandó kimenni a zuhogó esőbe, hogy aztán valami fincsi kis tüdőgyuszit össze szedjen. Szeméky szerint engem ez nem érdekelt, de azért annyira gáz én se voltam, hogy fogjam magam 3s elkezdjek egy kicseszett bábút püfölni, ha már más élő személy nincs a közelben. Tehát az ágyamon feküdtem és bámúltam a plafont unalmamban. Csak fél füllel figyeltem oda a tesók izgatott, vagy éppen aggodalmas duruzyolására. Az idő és a feszült készenlétihelyzet is fárasztóan hatott, egészen elálmosodtam tőle.  Az eső továbra is szüntelenül verte a párkányokat néha, mintha enyhe morajlás is hallatszott volna az ég felől, de nem voltam benne biztos, talán csak a képzeletem játszik velem. Lassan és kínosan monoton módon telt az idő, pilláim kis híjján leragadtak, mikor elkezdődött... Perceken belül hallanimlehetett a mérhetetlen felfordulást a táborban. Felpattantak szemeim, majd izgatottan ültem fel. Jön a móka és a kacagás. Gondoltam szórakozottan. Nem kellett sokat várni, hamar kivágódott a bungaló ajtaja. Pár izgatott szatír trappolt be kikiáltva a hírt miszerint gyűlekező van. Az eső miatt felázott a talaj, igy patáik az ajtó környékén meglehetősen nagy mocskot hagytak, de ezzel most nem törődött senki. Az egész bungaló őrült kis méhkassá változott, egymást kerülgette mindenki és kiabált, miközben esőköpenyeket kapkodtak magukra. Én köpeny nélkül rontottam az udvarra, miután átszeltem az eső elől védő zűrös helyiség folyosólyát. Kint se volt jobb a helyzet, igazi felbolydulás fogadott, mindenki egy irányba áramlott, ahová persze én is követtem a tömeget. Percek alatt az egész tábor bezsúfolódott az ebédlőbe, ahol Mr. D és Keihrón fogadott minket. Már ebből sejteni lehetett, hogy mi vár ránk. Még egy kicsit vártak, hogy abba maradjon az izgatott fecsegés és kiabálás, makd fel is vázolták nekünk a helyzetet. Elégedett vigyor terült el a számon. Végre valami izgalom, már kellett, hogy valami kimozdítson a komfortzónámból erre tessék! Boldog voltam és csak remélni mertem, hogy meg kapom magamnak ezt a küldetést. Tudtam, hogy lázas fény gyúlt a szememben, ismertem már magam. Nem volt kérdés számomtra, hogy mit akarok, de mikor vissza küldtek minket gondolkodni a dolgokon már tudtam jól, hogy ha beledöglök is, de nekem ebben részt kell vennem!

norsolya

Előzmény | 2015.10.28. 14:21 - #3

Talán tarthattunk attól, hogy a tábor nem fogja minden tekintetben túlélni a vihart... Ilyet még sosem láttam, hisz Tália fája minden vihart, és külső hatást kint tartott, csak az jöhetett be, amit varázslattal beengedtek, vagy megidéztek. ...Megigéztek??!! Ki tenne ilyet?? Gondolataim ezen a szálon futtattam az agyamat tovább, mit sem figyelve a minket lenéző Mr. D. - re. Gondolom úgy volt vele, hogy ha a tábor elpusztul, akkor visszamehet az Olümposzra és naphosszat ihatja a finomabnál finobabb bororkat. Kheirónnak sikerült csupán lelket öntenei belénk.  Amint előrelépett a teremben ázott lószag lett, nem mintha jól ismerném ezt a szagot, mert már nagyon rég jártam lovagolni (még a tábor előtt). És itt meg csak akkor vizes egy ló, amikor a tóba belelovagolunk vele a tóba, de az meg ez az két külön szagvilag. Ennek sem adtak asőkabátot... Az ajtó felé tekintettem, hogy mennyire esik még az eső és ott az újonk Alexet láttam meg bőrig ázva. Ennek sem adtak. Ezért nem a munkakerülő szatírokra kell bízni az ilyen feladatokat, hanem a normálisabbakra.  Még egy ideig ilyeneken gondolkoztam, de lassan kezdetk minket visszaterelni az esőre, szóval visszahúztam a fejemre, az esőkabát kapucniját, és a sorokban próbáltam megtalálni azt a helyet, ahol a leggyorsabban el tudok menni az emberek mellett. Ezért, jó ha az ember egyedül van a bungalójában. Amint visszaértem a hármas bungalóba már nem éreztem annyira igaznak a szavaimat, mint az előbb. Sztornó! A gondolataimat!  Az ágyam szélén ülve gondolkoztam azon, hogy bevállalnám - e a küldetést. Minduntalan igenre jutottam, bár aztán sikerült visszaesnem az alapokhoz. A bungalóm üres oldala felé pillantottam, és ekkor már megszületett a döntésem. Nincs senkim se, akit elveszíthetnék. -elcsuklott a hangom, de döntésemet ez nem rendítette meg - Elmegyek arra a küldetésre!- Hangom szokatlanul határozott volt, de tetszett. Kiálltam a küszöbre, és vártam a visszahívó jelet a tanácskozáshoz.

Sybill

Előzmény | 2015.10.28. 13:43 - #2

Alex Clinton A szatírok kiabálása azóta sem ment ki a fülemből, pedig már több perc is eltelt azóta. Miután távoztak a bungalóból, a teljes Hermész-brigád fölkerekedett, mindenki igyekezett esőkabáthoz jutni. Mivel én új vagyok, ezért az ajtóhoz közel kaptam helyet a földön, szereztem is esőkabátot, de még amint kiléptem az esőbe, odaadtam egy lánynak. Most nehogy már ő ázzon meg helyettem! Mindenesetre volt legalább egy okom, amiért szedhettem a lábaimat. Fogalmam sincs, mi lehet ez a baj, vagy hogy mennyire gyakori errefelé, de mindenki eléggé parázott, úgyhogy inkább én sem vettem félrállról a dolgot. Futva, de bőrig ázva érkeztem az ebédlőbe, az Árész-lány megjegyzését pedig megpróbáltam nem fölvenni. Érkezésem óta kábé naponta megkaptam tőlük. Úgy látszik, itt se fogadnak majd el olyan könnyen. Éppen megnyugtató mantrázásba kezdtem volna, de Mr. D és Kheirón beszéde megelőzött. Előbbit úgy látszik, nem igazán érdekelte, hogy odaveszünk-e vagy sem, ami miatt kis gombócot éreztem a torkomban. Ugyanakkor a kentaur beszédére felcsillant a szemem: mi lenne, ha részt vennék ebben az egészben? Talán elismernének, és még meg is szivathatom Mr. D-t azzal, hogy mégse kell kihúzni a nevemet a listáról. Feltéve, ha visszatérek. Ha meg nem, akkor... hát, akkor ki kell találnom hogy magyarázzam meg Lucasnak, hogy nem megyek haza Karácsonyra - megvakartam a tarkómat. Mindegy - zártam le végül magamban a témát. Kíváncsian figyeltem a többiek reakcióját, szerettem volna megtudni, mi a dolgom. Vagyis, helyesbítek, mi azoknak a Mr. D szerint szuicid egyedeknek a dolga, akik szeretnének valamit kezdeni a helyzettel. Körbenéztem hasonlóan lelkes arcokat keresve.

norsolya

Előzmény | 2015.10.27. 13:42 - #1

Mindenki számára nyitott játék. Jelenlegi helyszín: Tábor /istálló/ (Az event helyszinei változnak.)

[47-28] [27-8] [7-1]