KÜLSŐ TULAJDONSÁGOK: Alex nem feltétlen sorolható a legjóvágásúbb fiúk közé, de előnyös külső jegyei is vannak. Homok-szőke haja, ha nem fésüli, kócosan mered a szélrózsa minden irányába, de vizesen egész megzabolázható. A szemüvege igazi, -3, illetve -3,25 dioptriásak a lencséi, így nélküle nagyon homályosan lát, tehát mindig szüksége van rá, maximum strandoláskor veszi le; nagyon szeretne már egy (tucat) kontaktlencsét, hogy mindig legyen nála vész esetére. Nem tartozik a legmagasabbak közé, de az alacsonyságtól is távol áll, olyan 170 centi körül volt amikor legutóbb mérte. Vékonydongájú, de szálkás – hála a sok vívásnak – a tartása pedig egyenes. Magabiztosan járkál, de ez sokszor nem jelent jót, ugyanis ilyenkor mindig van valami konkrét terv a fejében. Az öltözködésre nem fordít nagyobb gondot a kelleténél, van pár farmernadrágja, egy tornacipője, néhány rövidujjúja és inge, valamint csak egy kiegészítőt hord: egy régi ezüstórát.

BELSŐ TULAJDONSÁGOK: Legfőbb és legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy Alex rendkívül balszerencsés és ügyetlen. Mindig éri valamilyen baleset, és amihez csak hozzányúl, elromlik vagy összetörik, rosszabb esetben felrobban. Ahogy mondani szokás, képes még a saját lábában is megbotlani és hasravágódni, ha valakivel ismerkedik, akkor az úgy történik, hogy általában összefut vele – szó szerint. Amilyen szerencsétlen, nem is csoda, hogy még nem ismerték el; ráadásul még semmit sem tett le eddig az asztalra. Tele van ötletekkel, sosincs híján újabbnál újabb variációkkal, de ezek sokszor elsőre annyira meredeknek tűnnek, hogy az emberek csak leintik és nem hallgatják meg, így hát nem csoda, hogy ezekből sose lesz semmi. Általában vidáman vagy nemtörődöm módon siklik el ezek fölött, de az újabb figyelmenkívül hagyásoknál már egyre idegesebb. Az környezete valamiért késztetést érez rá, hogy megsértse vagy megbántsa valamivel, egyszerűen ezt a hatást váltja ki a kevésbé türelmes vagy kedves emberekből már a puszta jelenléte is, pedig nem tehet róla. És ami itt a legrosszabb: még csak isteni képessége, ereje sincs. Sőt, abszolúte nincs semmilyen különleges képessége, még annyi sem, amennyi egy nyolcadvérűnek kéne, hogy jusson. Nem tud sem elemeket irányítani ellentétben a Poszeidón-lánnyal vagy egyes Héphaisztos-kölykökkel, nem parancsol sem a növényeknek sem az állatoknak, művészetben is tehetségtelen, a varázslatok sem igen mennek neki, hogy különlegesebb esetekről már ne is beszéljünk. Valamint, mint már említettem, még nem is ismerték el. A fiú mindezek miatt úgy véli, hogy ő egy egyszerű, Ködön átlátó ember, aki valahogy idekeveredett a táborba és a segítők alaptalanul meg vannak győződve félvér mivoltáról. Mindenesetre nem igyekszik ezt nekik bizonyítgatni – megteszik helyette a zászlózsákmányoláson nyújtott teljesítményei – mivel akkor mehetne vissza oda, ahonnan jött. Sőt, rosszabb esetben akár az árvaházba is. Azonban, hogy társai ne bántsák, nagyon kitartóan edz. A harcászatok közül egyedül a vívásban bizonyult tehetségesnek – az íjászatot már az első lövésze után feladták, ugyanis alig pár centin múlott, hogy nem találta el az egyébként állítólag biztonságos helyen álló edzőjét. Korábban is vívott már egészen addig, amíg a második évében majdnem átszúrták a vállánál. Természetesen körülbelül minden harmadik edzésen sikerült így-vagy úgy lesérülnie, mármint az apróbb, mindennapos foltszerzéseket nem számítva, de az mindennél nagyobb volt. A nevelőszülei itt határozták el, hogy őt nem hagyják többet ebben a sportban érvényesülni, a saját maga érdekében. No tehát ezt a kis kitekintőt félretéve, Alex maximális erőbedobással küzd és eddig egész jól jeleskedik. Lóra ültetni egyelőre senki nem meri őt, félvén, hogy nem tudja majd kezelni a pegazust. Ez bármennyire is sérti az egóját, nem avatkozik bele, helyette inkább naphosszat azon agyal, hogyan tudna bizonyítani. Egyelőre a legmegfelelőbb módnak egy küldetés bevállalását találja. Másrészről pedig társasági ember, így hát igyekszik minél több mindenkit megismerni, de nem csak felületesen, hanem a személyiségükre kiterjedően is. A barátaiért – ha lennének – kitartana, ugyanis ezt tanúsította a családjával szemben is, és amennyire úgy érzi, hogy küzdenie kell értük, hát ahogy ő mondaná, „lenne eszem otthagyni őket!”, no de persze az érzelmekre is gondol ilyenkor. Végső soron pedig, ha nem említettem volna, Alex egy igazi küzdő lélek, aki nem nyugszik addig, amig véghez nem visz valamit, ez esetben le nem teszi az asztalra azt, amiért az isteni szülője elismerheti őt.

ELŐTÖRTÉNET:

TÁBOR ELŐTT: Alex számára a története pár hónapos korában kezdődik csupán, az elejéről ugyanis fogalma sincs. Az apja vagy az anyja – bárki legyen is – születése után egyből árvaházba adta őt. Így nem tudja azt sem, hogy volt egy nála tíz évvel idősebb testvére, aki isteni felmenője szeme fénye volt egészen addig, amíg Alex négy éves korában egy küldetésben meg nem halt. A fiú azért lett árvaházba adva, mert édesanyja vagy apja még akkor sem akarta vállalni az újabb veszélyt, ami a családot fenyegetné.
Alex odakerülése után pár hónappal kereste fel az intézményt egy középkorú házaspár, akik akkor még nem terveztek saját gyermeket vállalni, így hát örökbe akartak fogadni egyet. Mindenképpen csecsemőt vagy újszülöttet szerettek volna, ezért a körülbelül egyhónapos procedúra után a gyámhatóság gondviselésükbe adta Alexet, aki így nevet kapott tőlük. Az újdonsült szülők is szerettek volna valamicskét tudni a fiú vérszerinti rokonairól, de mivel őt egyszerűen csak megtalálták a nevelők, nem lehetett mondani nekik semmit. Így a család azóta is csak annyit tud, hogy minden valószínűséggel kanadai, valamint – újonnan – hogy úgy néz ki, az apja vagy az anyja egyike az olimposziaknak. No de ne szaladjunk ennyire előre. Alex örökbefogadása után körülbelül két évvel megérkezett Clintonék második gyermeke, Lucas is. Ő, bár nem volt előre betervezve, mégis nagy szeretetbe és jó közösségbe született bele. Az immár négyfős család Ottawában élt, mindössze egyszer költöztek, akkor is a városon belül. A fiúk a kis korkülönbség ellenére is – vagy inkább pont amiatt? – mondhatni legjobb barátok lettek, és erre szükségük is volt. Alexet sokat piszkálták diszlexiája és hiperaktivitása miatt, a bántók azonban Lucast sem kerülték ki a fiú fizikai gyengesége, valamint a bátyja osztályzatai miatt. Bizony, Alexnek lehetett bármekkora esze, de az mit sem ért, ha egyszerűen a tanár olyan sokat várt el az osztályától, hogy az minden diáknak sok volt. Nem is csoda, hogy a fiúk hamarosan új iskolába kerültek, ahol látszólag jól is ment minden – tanárok rendesek és megértőek voltak, az idősebb fiú osztályzatai pedig javultak – de Alexet kirúgták egy véletlen baleset okán. Na jó, a sokadik véletlen baleset után inthetett búcsút ennek a helynek, Lucas azonban maradt. A fiút ekkortájt – negyedikben – kezdték el megtámadni különböző idegen és ijesztő alakok. A legfurcsább azonban az egészben az volt, hogy ha nem egyedül érte a baj, hanem vele volt a testvére, a fiatalabbik fiú egészen másról számolt be utóbb, ő mindig váltig állította, hogy szörnyek támadták meg őket. Emiatt sokan kinézték már őt is, így Alex következő iskolaváltásakor – számára hatodikban – ő is ment vele. A szülők amennyire csak lehet, megértést tanúsítottak irányukba nagyon sokáig, és segíteni akarták őket érvényesülni. Hogy kicsit mindketten erősödjenek, beíratták őket sportra, Lucas hokizni, míg Alex vívni járt. Mint ahogyan a nagyobb folyamatoknak nála rendje szokott lenni, sajnos ez is csak két évig tartott, ugyanis történt egy nagyobb balesete, ami miatt lesérült a válla. Emiatt sokáig nem tornázhatott, ám amikor évekkel később megérkezett a táborba, az apollósok meggyógyították. A család eztán mondhatni békésen éldegélt, Alex jobb híján olvasott vagy álmodozott és gondolkozott, Lucas elszánta sportolt, a fiúk közös erővel tanulták a franciát, a szülők pedig nevelték őket, időnként közös programokat szervezve. Egyszer azonban a két testvér közösen jött haza – nem is olyan rég, az idősebb fiú tizenhatodik születésnapja előtt – és versenyt futottak a házig. Kezdetben nem is vették észre, hogy egy szörny szegődött a nyomukba. Futásban a kisebbik fiú bizonyult lasabbnak, és Alex a ritka győzelem boldog tudatában viccből bezárta maga mögött az ajtót, nem is sejtve, mekkora baj lehet belőle. Lucast, mikor észrevette őt, beérte a szörny pont a kapu előtt és megtámadta. Hiába dörömbölt az ajtón, a bátyja csak az első üvöltés után kapcsolt, hogy valami nincs rendjén odakint. Feltépte a zárat és akkor szembesült először a valósággal, mégpedig egy bestiával, aki már sebet is ejtett a testvérén. Ekkor azonban valami különös, bizonyára a sokktól azonosíthatatlan folog szállt át a kerten, amitől a lény úgy megijedt, hogy megfutamodott. Az incidens után a fiúk pszichológushoz jártak, de míg Alex egy pár alkalom után elhagyta, az öccse vagy hónapokig járt. Egészen pontosan a következő nagy esetig: a nyár legején, mikor éppencsak vége lett az iskolának, a család elindult egy túrára, hogy pihenjenek egy kicsit. Azonban az egyesült államoki kirándulás kudarcba fulladt, amikor küklopszok eredtek a nyomukba, és természetesen a fiatal félvért vadászták. Ha nem botlik meg a gyökerek közül kiálló fém valamiben, amibe belelépve az egyik küklopsz ordítva semmivé válik, valószínűleg a fiú már halott lenne. Kiemelte a földből a régi, látszólag réz kardot és leszúrta vele a másik szörnyet is. Ezek után, ahogy a család ott állt az újabb sokktól remegve, szatírok jelentek meg a környéken és szépen elmesélték a családnak, mi az igazi helyzet.

TÁBORBAN: Miután megtudta, hogy mi az igazság, a biztonság kedvéért a szülei azonnal a táborba küldték és postán küldték utána a holmijait. Legjobban az öccsétől fájt a zavarbaejtő búcsúzkodás, aki megígérte neki, hogy majd ha törik, ha szakad, valahogyan utána megy, ő pedig azt mondta, majf igyekszik mihamarabb visszatérni Ottawába. Sajnos az ígéretüket egyelőre egyikük sem tudta teljesíteni, Alex sajnos túl nagy veszélyben van ahhoz, hogy kiengedjék a táborból, így azonban, hogy már meg is gyógyult ráadásul, még nagyobb erőbedobással igyekszik edzeni, hogy majd valamikor kikerülhessen innen a tanévekre.

GALÉRIA: 

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2016.06.26. 13:43 Murp Lova Neve: Clinton (Klinton) Beceneve: Clin (Klin) Kora: 9 év  Neme: mén Tulajdonosa: Alex Clinton Külső tulajdonságok: Mérete: 165 cm Fajtája: Musztáng Szine: fehér alapon két barna folt Jegyek: füleinél-, és szügyénél gesztenyebarna folt Belső tulajdonságok: Bár némelyeknek, úgymind eddigi gondozóinak, képes engedelmeskedni, Clin kifejezetten vad és nehezen kezelhető ló, főleg, ha nem akarja az adott embert lovasának. Nem mondhatni ijedős lónak. Az engedelmesség tényleg nem az ő asztala, ha nagyon nem akarja, hogy meglovagolják, képes akár az embert ledobni is magáról, de legalább jelzi, hogy nincs ínyére a helyzet. Az egyetlen eset, amikor nem bokrosodik így meg az az, amikor veszélyt érzékel, ugyanis ilyenkor tudja, hogy csendben kell maradni, vagy fut, ha éppen futni kell. Kellő kitartással és türelemmel egyébként tanítható, de ne várjon el tőle senki sokkal átlagfeletti intelligenciát.