Külső tulajdonságok: Hatalmas csoki barna szemeit lehet legelőször észrevenni rajta, és a rakoncátlan barna tincseket, amik kócosan ágaskodnak a magasba. Tekintete gyakran homályosnak tűnhet, épp olyannak, mintha semmi mögöttes tartalma nem volna. De ez inkább az érzései legjobb elfedésének módja. Hisz azokat nem igazán szereti megmutatni a külvilágnak.
A maga 180cm közeli magasságával nem számít éppen alacsonynak, ami gyakran előnyére is válik. Testét szálkás izomzat borítja, bébi hájnak még nyoma sincsen. Nem engedi magának meg azt a luxust, hogy eltunyuljon, és elvesszen edzettsége, ami a kemény és hosszú évek munkájával szerezett meg magáénak.
Öltözködési szokása éppen olyan átlagos mint minden normális 16 éves fiúnak. Egy laza pólóval és egy egyszerű farmerrel teljesen jól elvan, legalábbis az emberek világában minden képen. A félvértábor estében azonban szeret olyan dolgokat magára ölteni, ami azt üzeni, hogy ő bizony Hermész utódja. (Nem mintha a többi isten ne lenne ugyan annyira fontos.) 

Belső tulajdonságok: Drew, meg kell hagyni nem egyszerű eset. Már első találkozáskor ki tudja készíteni az embereket, úgy hogy a későbbiekben megtartják a kellő távolságot tőle. Szavai fájdalmasak tudnak lenni a törékeny lelkűeknek. Gondolkodás nélkül sétál át mindenkin, őt nem izgatják az olyan apróságok, mint együtt érzés. Sose volt képes mások érdekeit szeme előtt tartani. Egyszerűen gyerek kora óta csak magára gondol, mintha az emberekkel szembeni szeretet féleség kiveszett volna belőle. Ezzel ellentétben pedig ott van az a tény, hogy mennyire is imádja felbecsülhetetlen énét. Megragadt a maga némileg egocentrikus világában, ahol nála senki sem lehet jobb, mert ő a csúcsok csúcsa. Legalábbis saját meglátásai szerint mindenképp. 
Szadista hajlamai vannak. Szeret másokat kínozni, és fölül kerekedni rajtuk. Ez talán főként amiatt alakult ki, mert egy dózis maximalizmust fecskendeztek belé. Ennek hátránya, hogy állandóan nyerni akar, és képtelen veszteni. Ő mindig addig játszik, míg végül nem ő lesz a győztes. Azonban mivel ő sem tökéletes, hisz nem egy isten, így alkalmanként képtelen elfogadni, hogy elveszítette a csatát. A feldolgozása ezeknek tényeknek számára nem könnyű, ilyenkor mérhetetlen düh gyűlik össze szívében. Sajnos éppenséggel a dühkontrollja se az igaz, így a törékeny tárgyak ilyenkor veszélyben vannak  közelébe. 
Nem ajánlatos akadékoskodni vele, nem csak az éles nyelve miatt, hanem azért is mert minden problémát test a test elleni küzdelemben akar elintézni. 
Megrögzötten szeretne apja nyomdokaiba lépni, szóval időnként elcsen ezt-azt. Természetesen ha a táborban eltűnik valaki, akkor egyértelműen őt kérdezik meg először, hogy hová is tette. Azonban nem csak lopni szokott, hanem alkalmanként szemrebbenés nélkül hazudik mások szemébe. Lásuk be, nem egy makulátlan személyiség. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy vannak alkalmak, amikor több arcát mutatja oda a többieknek. Természetesen ebbe semmi rossz indulat nincs, egyszerűen egy kicsit több színű a kelleténél a modora. Először mindig bájolog néhány sort, hogy imponáljon az adott személynek, majd mikor az illető megfordul ő kést döf hátulról a lapockájába. Drew, már csak sajnos ilyen, de ahogy a mondani szokás: "Megszoksz, vagy megszöksz." Számára mindenki ellenség, aki nem szövetséges.
És hogy van-e jó oldala? Igen, létezik az is, nem teljesen egy érzéketlen pszichopata. Egyszerűen azt az énét nem szereti felszínre engedni, szerinte kedvességgel nem lehet megélni a világban. Az ilyen badarságokat inkább ikrére hagyja, aki már-már undorító jóindulattal kezeli a problémákat.

Előtörténet:
Tábor előtt: Még születésük előtt kezdődött el minden. Egy jós előre elregélte, hogy az istenségnek ikergyermekei fognak születni egy halandótól. Ez amonyan minden napos dolognak számítot, hisz melyik isten ne kapottt volna rá egy gyönyörű halandróra. Nicole éppen ilyen csodálatos nő volt. Dús barna hajjal és hatalmas barna szemekkel áldotta meg az ég. Hermésznek, mondanom se kell, hogy azonnal megtetszett a nőszemély, és bár csak egy kaland erejéig volt közük egymáshoz, mégis ebből a futó románcból egy kétpetéjű ikerpár született meg. 
Átvitt értelemben mindig is Drew képvislete az erőt és a sötétséget, míg Daya inkább a békeszerető volt, aki az eszét használta. Ez a szöges ellentét kettejük között sose vezetett jóra. Mikor járni tanultak, Drew már akkor fellökte húgát, elvette játékait, és megfojtotta puszta jelenlétével. Szóval kétségtelenül jó testvérpárt alkotttak ők így ketten.
Még a kezdetek kezdetén édesanyjuk nevelte őket, aki már akkor rettegett a jövőtől. Félt, hogy majd  megtalálják őket, és a halálba sodornak a támadók mindenkit a környékén. Nicole főként a saját bőrét féltette, nem volt jó anya, sose vigyázott igazán gyermekeire. Így az sem csoda, hogy négy évesen inkább árvaházba adta őket névtelenül. Senki nem akarta őket örökbefogadni, külön külön pedig nem lehett őket elvinni. Drew túlzottan rossz kölyök volt, így a felnőttek töbsége a háta közepére se kívánta volna. Daya már más eset, ő inkább az édes kislány figurát hozta, ám a két sorscsapása nem volt együttesen kelendő. Hermész ekkor még számon követte mi zajlik félvér gyermekei életében. Ő maga is tudta, hogy nem a legjobb megoldás ez, mert bármikor megtámadhatták őket. Így saját kezébe vette az ügyet, és elrendezte, hogy az ikerek koruk ellenére a félvér táborban élvezzenek védelmet. 

Táborban: Tízévesen kerültek be ebbe a félvértáborba. Mondani se kell, hogy mekkora csodával fogadták az ott uralkodó rendszert. Egyértelmű volt, hogy Hermész leszármazottai, hisz az istenség akaratára kerültek oda, így a 10-es bungaló lakói lehettek többi féltestvérük mellett. Drew volt az, akit kevésbé viselt meg az oda kerülés. Ő élvezte, hogy még annál is nagyobb hatalma lett, mint amiről eddig tudomása volt. Kifejezetten szerette a kardal való harcokat és a bírkózásokat, ahol testközelből kzdhett meg ellenfelével. A kezdetekben elég emberközeli volt, azt akarta, hogy mindenki ismerje. A hírnevet kialakítva magának légből kapott meséket mondott magáról. Ilyen volt például az a történet, amiben egyedül legyőzött egy küklopszot.
Daya vele ellentétben visszahúzodott a maga kis világába, és azt kívánta bárcsak olyan átlagos lehetne, mint bárki más ezen a világon. Neki túl sok volt egyszerre, de aztán kezdte megszokni, félisteni kilétét, és egyre jobban értette, hogy mi folyik itt. Ő mindig is inkább kívülről szemlélődött. 

Galéria: 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.